Régi módszer, mai rendszerben
A duális képzés logikája évszázadok óta ismert. A szakmát nem csak elmagyarázzák, hanem egy tapasztalt szakember mellett, munka közben is meg kell tanulni. A régi inas–legény–mester rendszer mögött ugyanez az alapgondolat állt.
Horváth Miklós hatósági felnőttképzési szakértővel az Építési Napló Podcastban arról beszélgettünk, hogy a mai szabályozás ezt a kapcsolatot próbálja újra erősebbre fűzni. A tanuló az iskolai oktatás mellett duális képzőhelyen is részt vehet a szakirányú oktatásban, így a szakmai tudás egy része közvetlenül munkahelyi környezetben épül fel.
Építőipari és épületgépészeti szakmáknál ennek különösen nagy jelentősége van. Lehet egy berendezés működéséről tanteremben beszélni, de teljesen más, amikor valaki először találkozik egy hibával, egy szűk gépészeti térrel, egy eltérő szerelési helyzettel vagy akár egy valós ügyféllel. A szakemberré váláshoz ezeket a helyzeteket meg kell tanulni kezelni.
A munkahely nem egyszerűen gyakorlati hely
A jól működő duális képzés több annál, hogy a diák néhány hetet eltölt egy cégnél. A lényeg az, hogy a vállalat a képzés szervezett részévé válik. A tanuló valós munkafolyamatokat lát, eszközöket használ, szakemberekkel dolgozik együtt, és közben ugyanazokhoz a szakmai követelményekhez kell eljutnia, amelyek alapján később vizsgázik.
A podcastban úgy fogalmaztunk: megvan annak a lehetősége, hogy valaki a szakmát közvetlenül a piac közelében tanulja meg. Ez a különbség nagyon fontos. Nem egy mesterségesen kialakított iskolai feladatot kell megoldania, hanem megtapasztalja, hogyan szerveződik egy munkanap, mi történik, ha csúszik egy feladat, hogyan kell együttműködni más szakágakkal, és milyen minőséget vár el egy megrendelő vagy egy munkáltató.
Ettől válik a gyakorlati képzés valóban értékessé. A cél nem az, hogy olcsó segédmunkaerő kerüljön a céghez, hanem az, hogy a tanuló fokozatosan egyre önállóbb szakmai feladatokat tudjon ellátni megfelelő felügyelet mellett.
A tanuló már képzés közben megismeri a szakma valóságát
A duális képzés egyik legnagyobb előnye szerintem az, hogy a pályakezdőt nem a bizonyítvány átvétele után éri az első komoly találkozás a munka világával. Már a képzés során kiderül, milyen tempót, pontosságot, felelősséget és együttműködést kíván az adott szakma.
Ez két irányban is működik. A tanuló időben megtudja, valóban ezt akarja-e csinálni, a vállalat pedig megismerhet egy lehetséges későbbi munkatársat. Ha jól működik a kapcsolat, a képzés végére nem két idegen fél találkozik egy állásinterjún. A cég már látta, hogyan dolgozik az ember, a tanuló pedig ismeri a munkahelyet és annak elvárásait.
Felnőtt pályaváltóknál ez még érdekesebb lehet. Aki már dolgozik, nem feltétlenül engedheti meg magának, hogy hosszú időre teljesen kiszakadjon a munkaerőpiacról. A munkahelyhez kapcsolódó szakmatanulás ezért olyan út lehet, amely közelebb hozza egymáshoz a tanulást és a megélhetést.
A vállalatnak is érdeke, hogy részt vegyen a képzésben
A duális képzésről gyakran csak a diák oldaláról beszélünk, pedig a cégek számára legalább ennyire fontos lehet. Sok szakmában évek óta nehéz megfelelően képzett utánpótlást találni. Egy vállalkozás kétféleképpen reagálhat erre. Vagy várhat arra, hogy egyszer majd jelentkezik a tökéletes szakember, vagy tudatosan részt vehet a saját utánpótlásának felépítésében.
Az utóbbi nyilván több munkát jelent. Kell megfelelő szakmai háttér, eszköz, mentor, idő és szervezettség. Cserébe a vállalat olyan embereket képezhet, akik már a tanulási idő alatt megismerik a cég technológiáit, munkakultúráját és minőségi elvárásait.
Az épületgépészetben ennek kézzelfogható jelentősége van. Ha gázkészülék-szerelőből, hőszivattyús szakemberből vagy más műszaki területen kevés a jól képzett ember, önmagában az iskolarendszertől várni a megoldást kevés. A piacnak is részt kell vennie abban, hogy legyen kitől és legyen hol megtanulni a szakmát.
A képzésnek követnie kellene a munkaerőpiacot
Miklós a beszélgetésünk során külföldi példákat is említett, ahol a képzési igényeket szorosabban kapcsolják a vállalatok tényleges munkaerő igényéhez. A jelentkező sok esetben már a képzés kezdetén látja, mely cégek fogadhatják később.
Magyarországon ez a kapcsolat még nem mindenhol ilyen közvetlen. Pedig logikus lenne, hogy ha egy térségben vagy ágazatban tartósan hiányzik több száz vagy több ezer szakember, akkor ez az információ gyorsan megjelenjen a képzési kínálatban, a pályaorientációban és a duális helyek számában is.
A duális rendszer egyik legnagyobb lehetősége éppen az, hogy közvetlen visszacsatolást adhat. A vállalat nem statisztikából tudja meg, milyen tudás hiányzik, hanem naponta találkozik vele. Ha ez a tapasztalat visszakerül az oktatásba, a képzés gyorsabban tud alkalmazkodni a technológiai és piaci változásokhoz.
Nem az iskola vagy a munkahely.Hanem a kettő együtt.
Szerintem hibás vita lenne abból kiindulni, hogy a szakmát az iskola vagy a vállalat tudja-e jobban megtanítani. Más a feladatuk. Az iskola rendszerezi az elméleti és szakmai alapokat, a munkahely pedig megmutatja, hogyan működik mindez amikor felelősséggel kell éles feladatot elvégezni.
A jó duális képzés ezt a két tudást nem egymás helyett, hanem egymás mellett adja. A tanuló pedig a végén nemcsak vizsgára készül fel, hanem arra is, hogy a vizsga után rögtön munkába tudjon állni.
Az építőiparban, ahol a technológia folyamatosan változik, és közben több területen komoly szakemberhiány van, erre különösen nagy szükség lenne. A lehetőség a rendszerben benne van. A következő kérdés az, hogy az iskolák, a vállalatok és a szakmai szervezetek mennyire tudják ezt a lehetőséget a mindennapokban is jól kihasználni.
